Staud Géza szerk.: Kelemen László naplója és feljegyzései (Színháztörténeti könyvtár 1., Budapest, 1961)

Renate József szereplésének legfontosabb része arra az időre esik, midőn Kelemen László losonczi tönkremenetele után a maga részére nyeri meg löol Augustus 26-án Pest megyét. Nem tudjuk megmondani, hogy barátságos vagy ellenséges viszony volt-e Kelemen és Rehák közt? Az bizonyos,hogy rég ismerhették egymást. Nagyon valószínű,-hogy Rehák tudott az ő társulata sorsáról. Ha értesülései nem régibb keletűek, az kétségtelen, hogy ő tudomást szerzett az 18ol aug. 24-iki folyamodványról, mint a vármegyei urakkal régibb idők óta hivatalosan érintkező személy. Valószínűnek tartom azt is, hogy a gyöngyösi és losonczi dolgok tudomására jutottak azon tagok révén, kiket még Pesten a színtársulatnál megismert. Tisztában lehetett Kelemennek ugy emberi mint színigazgatói értékével. Ha mély barátság fűzi őt hozzá, vagy meg van győződve ezúttal hibátlan voltáról, aligha említi őt kérvényében csakúgy mellékesen és bizonyára mindent elkövet a'megyénél, hogy Kelemen érdemes szolgálatait ki emelje, ha meg van győződve, hogy bukásában egyedül a Sors és irigyei a részesek. Neki ismernie kellett az ügyek állását, sőt tán nagyon is jól ismerte, mert különben mért hangsúlyozná kérvényében ép azt a körülményt, hogy lényeges különbséget kell tenni egy társulat bukása és a játékszinnek mint Institutumnak ügye közt. Ő egy szóval se szorgalmazza a megyénél a Kelemen-társulata megmentését és segítését, hanem külön választja tőle a játékszín ügyét mint olyant, melyet nem szabad egy ember értékétől függővé tenni! E szinészettörténetileg nagyjelentőségű okmány nemcsak egy uj gondolatot akar a nemzeti köztudatba átvinni, hanem egészen uj mederbe tereli tényleg a magyar játékszín ügyét, midőn az országos rendezést hangsúlyozva oly intézmény mellett kardoskodik, mely érdemes is legyen ugy a /2' közhatóságok mint egyesek tervszerű anyagi támogatására. Ő legelőbb is az intézményt akarja lábra állitani és szer-