Staud Géza szerk.: Kelemen László naplója és feljegyzései (Színháztörténeti könyvtár 1., Budapest, 1961)

nem pestmegyei, hanem Országos ügy s igy ezen társaságot csakis országosan lehet fölsegíteni s újból talpra állítani. A mi a losonczi sequestrumot illeti, látni fogjuk,hogy ez az ügy évtizedekig kisért még a megyén és a vége az, hogy a Pestmegyétől őrizett és kikölcsönzött játékszini könyvtár végleg elkallódik. E határozat egy kifejezése: „ezen Társaság" némi kétséget támaszthatna az iránt, hogy Pestmegye mégis csak a Kelemen-társaságára gondol s nem általánvéve a Magyar Játékszinre. Mi azt hisszük, hogy Pest megye egész jóhiszemuleg járt el, mikor hitelt adott Kelemennek,ki következetesen egy meglevő társulatról beszélt.De ha visszagondolunk Kelemennek előbb méltatott, 18ol évi november I5iki följegyzéseire, teljes lehetetlenségnek tartjuk, hogy 13ol Augusztus 24—én, midőn kérvényét Pestmegyéhez beadta, szervezett társasága volt volna. Pestmegye készpénznek véve Kelemen állitásait, mielőtt az ügyet megvizsgálva érdemileg elbírálhatta volna, az augusztus 24-én benyújtott kérvényre már Aug. 26-án választ is adott, sőt ugyanazon a napon 1519«sz.a. körlevelet bocsátott közzé, mely nemcsak hazafiúi fölbuzdulásának, hanem nemes jóhiszeműségének is fényes tanúbizonysága: Kelemen társulata bukásában a Magyar Játékszinügy bukását látta s az ország Vármegyéit nemcsak arra kérte, hogy az egybehívandó Országgyűlésen tegyék szóvá a játékszin ügyét, hanem, hogy addig is adakozzanak ezen „tehetetlenséggel tusakodó Társaságnak felsegélésére". Mire ennek első eredményét élvezhették volna a Kelemen képzelt társasága a szélrózsa minden irányában elszéledhetett. Az bizonyos, hogy I80I November 15-éig nincs nyoma a megyei segítségnek. Már most hihető-e,hogy Augusztus végétől November közepéig egy eladósodott s teljesen keresetnélküli társaság együtt maradjon? Pest megye ezen körlevele oly jellemző nemcsak kortörténeti, hanem müveltségtörténeti szempontból is, hogy bő kivonatban fogjuk közölni már csak annak igazolására is,