Staud Géza szerk.: Kelemen László naplója és feljegyzései (Színháztörténeti könyvtár 1., Budapest, 1961)

láztatását egy Ns. Nemzetnek gondolóra vévén a' kiveszett Játzó Személyeket tulajdon szabados és tellyes hatalmi Igazgatása és gondviselése alá olly fel-tétellel vette, hogy ez alkalmatossággal, a' Pesten el-aludt N.M. Játzó Társaságot ismét fel-ébreszsze, és azt a' Ns. Magyar Nem zetnek óhajtása szerént mint valóságos Alkotványt örökössé tétethesse, mire nézve tulajdon értékének fel-áldozása

val- is Munkálkodni és fáradozni nem irtózván 17»0bris 799 Egyességre lépett, a' fel-vett Tárgynak el-érésére inté zett dolgaihoz fogott, a' Társaságot nevelte, oktatta, a* szükséges Színezeteket, Ruházatokat, és egyéb requisitu- mokat tulajdon költségein meg szerzetté, és maga-is Szemé lyesen Játzott; és illyen képpen Társaságának éleiméről a' lehetőségig szorgalmatoskodott. E képpen lett Intézetét egy-uttal alázatos Jelentő írásában a* F.Kir. Helytartó Tanátsnái bé-mutatván, az ujjabb kegyelmes Pártfogásért könyörgött; a' millyen kérésére ollyan Kegyelmes végzést nyert; meily szerént Ns. Szabad Kir. Debreczen Városának ez a' Társaság mint Magyar-Hazai, az Erdély Országira néz ve az elsőség végett ajánltatott el."* E följegyzésből két dolog következik: 1. hogy Kelemen a Pesten szétvált társaságot akarja újból fölállitani, állandósítani s különálló magyarországivá tenni ; 2. hogy magát tekinti a magyarországi szinészet fejének és ez az uj életrekeltés csakis az ő védelme mellett létesülhet. Bármily becsülésre méltó is áldozatkészsége, hazafiassága, jó igyekezete - lehetetlenség nem látnunk e tények mögött azt a nagy emberi hiúságot, mely a maga értékének megállapításánál teljesen elvesztette a kellő mértéket. Lehetetlenség elhinnünk, hogy ebben a 6 tagból álló társaságban látta a magyar szinészet megteremtőit, de lehetetlenség máskép gondolnunk az uj igazgatás elvállalását mint olyképen, hogy tényleg a maga szemé'Ez állitást igazolja Biharmegye levéltára 1800. évi 498. sz. /L.K.Nagy Sándor: A váradi szinészet története. Nagyvárad 1884. 2o.lap./