Molnár Klára et al. (szerk.): Színházi Évkönyv 2008/2009-es színi évadra (Budapest, 2010)
Bevezető
BEVEZETŐ ség, az évadban érvényes helyárak következnek, majd az évad során tartott bemutatók tételszámait és a műsoron tartott repertoárt részletezzük. Az új bemutatóknál feltüntetjük, hogy az évadban hányszor volt műsoron az adott mű, a repertoárnál pedig azt, hogy az összes eddigi előadásszámon belül ebben az évadban hányszor ment az előadás. Az adatokat sok forrásból gyűjtjük, az esetek többségében az érintett színház ellenőrzi azok helyességét. Az előadásszámra, a befogadóképességre, a helyárakra vonatkozó adatok olykor tapasztalható hiánya azt mutatja, hogy nem mindenki tartja fontosnak ezeket a tényeket a nyilvánosság elé tárni, Vitatott esetekben vagy hiányos adatszolgáltatás esetén inkább eltekintettünk a közlésétől. Az évad bemutatói cím szerinti ábécé-sorrendben találhatók meg. A nyári bemutatókat, amelyek gyakran már nem is illethetők a hagyományos értelemben vett szabadtéri jelzővel, nem kezeljük külön. A határon túli színházak előadásai és a magyarországi nemzetiségi színházak produkciói is ebben a részben kaptak helyet. Napi tapasztalat, hogy a színpadi művek műfaji meghatározása egyre nehezebb. Ugyanakkor az operát, a gyerek- és táncszínházi bemutatókat, éppen műfaji megkülönböztethetőségük okán, továbbra is külön szerepeltetjük. A kötet harmadik fejezete az évad fontosabb eseményeit dolgozza fel, majd a színházi bibliográfia következik. Az utóbbi a 2008-as naptári évre vonatkozóan tartalmazza a színházi tárgyú könyvek és a megjelent drámai művek listáját. A kötet végén név- és címmutató segíti a tájékozódást. A névmutatóban felsorolt művészek neve mellett normál szedéssel a bemutatótári előfordulás sorszáma szerepel, kurzív szedéssel pedig az az oldalszám, ahol az illető neve még előfordul. A címmutató magyar és eredeti címekre az oldalszám megjelölésével utal. Az Évkönyv és a szinhazladattar.hu révén két világ üzen. Ám a kétféle közelítés közös abban, hogy ugyanazt az univerzumot tükrözik. A két világ határán állva az is látszik, hogy bár funkciójuk hasonló, a könyvekben felhalmozott adatokat előbb-utóbb mégis beszippantják majd a digitális tárhelyek. A mi munkatársaink is tovább töltik a memóriákat a magyar színházművészet 1949 előtti fényeivel. Színészek, szerzők, darabcímek, rendezők népesítik be ezt a virtuális világot. Az adatbázisok nőnek, de a magyar színház folytonossága (a műhelyek megújulása és elbizonytalanodása, a színház társadalmi jelenlétének változása) csak az érdeklődő felhasználók közreműködése révén kel életre. Amikor valaki odaül a számítógép mellé és beírja a keresőbe egy színész vagy egy színház nevét... A szerkesztők 8
