Szigligeti Ede-Emőd Tamás: Liliomfi; Q 20390

, isviisS . cayrfAV . ie-víisff . v u'a lib; hí I I . Ii

! v X i

;; C J 1 •cúdxub-M -1 1 . iQYnjsX 1 . ievIxsS . hync-T ; SB in v lis 3 I .sdtswg Í .reiß;' * Kányái. Mari ska. Kányái. Mariska. Szilvái. Kányái. Szilvái. Kányái. Szilvái. Kányái. . isynáJí i 1 icví xaS I .isynáX I Kányái. Gyuri. Erzsi. Kányái. Szilvái. . óivXisS : Kányái. - tsviráíí 'l cviisS .'$ •-U.il Szilvái. icvíxsS ff Kányái. . rxynáJÍ ; Szilvái. Mari ska. :>£ xWi Szilvái, Hat én be lé egyeztem. Azóta már férj ós feleség! Óh! Én nem tehetek róla - ha egyszer félreértés volt. Magesküdtek!.. .Óh. Bácsi, menjünk innen! Az a házasság érvénytelen! Az akaratom ellen történt! Én, a gyámapj a, felbontom! De nem bontja, semmitse bont! Hogyisne, ö elvette -az én lányomat, kinek mi köze hozzá?! Mi közük az apáknak a fiukhoz, hát még a gyámapáknak? I Az úr csak aféle gyámapa! Azt majd meglátjuk! Olyan pert akasztok a nyakába, hogy - Az úr perelhet, de C3ak birtokon kívül. A birtokban mink vagyunk. Én is nemesember vagyok, annálista! Kikérem az ilyen támadást - az ón házamban én vagyok az úr. Ez itt fogadó! ez a szoba az enyém, én fizetek érte, - itt csak nekem van jogom gorombáskodni, - érti az úr?! Már pedig az ásó-kapa! Azt nem választja szét a tudós professzor úr! 17. jelene

t. /Erzsi-Gyur

i egymás kezét fogva, örömtől sugárzón,jobbról be./ Megtörtént?? Meg! Elvettük egymást! Hála istennek! /Gyuri és S

zilvái közé veti magátj/ Uram, ne zsarnokoskodjék, - itt nincs egyéb hátra, mint hogy az úr is áldását adja rá! Dehi szen majd megáldom én, csak a kezsm közé kerüljön! Semmi gorombaság. Jobb lesz az egészet békésen eligazítani, kinek isten adja, pap is annak hagyja! /Gyurihoz:/Gyere fi; kérd meg a kedves gyámapádat, hogy bocsásson meg neked! Ennek?...Mit bocsássak meg ennek a fiúnak?...Hat ki ez? Ki? Hát az úr gyámfia, - a pincér. Pincér lehet, de nekem nem gyámfiain. Most látom először! Hát ebez adta feleségül? /Ujjongva: / Ehez adta Erzsikét?.. Hahaha! Kelmedet lóvá tették, ez nem az én gyámfiamí