Szigligeti Ede-Emőd Tamás: Liliomfi; Q 20390

H: ;"L Jrzsi Abrstf• xast^ '.Tslf RO V,FR•• - AR-, „ ••! Aii Í7J

BÜ a-iS t Jlar iska. iliomfi

. 3íari

ska. Liliomfi. ..,n -Mariska. Liliomfi. líariska. Liliomfi. Szilvái Mari ska. :3zilvai. Liliomfi. Mariska. Liliomfi. Szilvái. Mariska. Liliomfi. Szilvái. Mari ska. Liliomfi. Szilvái. tom, nagyon szép! - - Nem szégyeli magát. Elszöktetni! /Hátrál:/Én most - - egy kicsit kimegyek - - hiv az apám — de mingyár jövök, csak tessék vámi - - /félr

e:/ Csak várjál. /Ki jobbra

./ /Egyedül^:/ S én még hittem neki! Na lám: a szoknyavadász!.... Ide beáll pincérkedni, egy csinos pincémőért. Milyen buta vagyok: elhittem, hogy véletlen találkozás!.. .őt is széditi, engem is. Nahát. Kerüljön csak a szemem elé! 8. jelene

t. /Lilíomfi jóbbról be./ /Körülpillant:/ Egyedül? ! - Végre! Ah. Éppen jókor. Angyalon! Végre itt az alkalom! gyerünk! - tettre föl! Mit akar itt? /Suttogva:/ Cssss.. ./Átpillant 3. mellékszobába:/ Csendesen.. .az öreg fel talál ébredni. - - Mariskám, drága, szeretsz még? Ezt meri tőlem kérdezni? í Cssss, 3zivecském - csendesen /Felnesze

l bent

, figyelni kezd./ Menjen innen! Eitlen, csapodár!... Szoknyavadász! /Felemelkedik, lábujjhegyen közelit./ De angyalom - - /Bámul rá./ Mi történt itt? 9. jelenet. /Szilvái az ajtó mögül leskelődik./ Ne tete336 magát! Mindent tudok. Végre tudom, kivel állok szemben ! Az istenért, hát hallgasson meg - /Bent:/ Hü a mindenit. Ez az öcsém hangja! /Felteszi a szeműv gét. hal lg átázik. / Ide becsempészi magát, álarc alatt? álruha alatt? álnév alatt Meri tagadni? Esküszöm, itt valami félreértés van - kérem édes - /Be

nt;/ G-yula! Az unokaöcsém ! Menjen innen! távozzék! Hallgasson meg - engedje, hogy megmagyarázzam - Mi? /A szemüveget a fülére teszi, úgy figyel./ w I I 8*