Szigligeti Ede-Emőd Tamás: Liliomfi; Q 20390

b.; . -.Sej rC7l rj-J • v

im voW •jzilvai. líilvai. liomfi, i liomfi. gzilvai. ariska. Szilvái. Úliomfi. Szilva!. úíij Liliomfi. Szilvái. Liliomfi. Szilvái. Liliomfi. Szilvái. ir_T jtjjg et: it Kari ska. Szilvái. " L • Mariska. ^rzsi. vagy gyámja, vagy micsodája. Egy gonosz bakkecske, valami sunyi vén salábaktej. Az nem igaz! az nem salabakter! Nagyon tisztelt, tekintélyes, tudós férfiú. Az? Egy gonosz vén pejnahajdej ! De Liliomfi úgyse fél tőle: a kisasszonyt, megszökteti, feleségül veszi és pont. Fogd a szádat. /

A lányhoz

:/Nos: te mit gondolsz Mariskán!? Az a bizonyos kisasszony elszökne avval az éhenkórász kalandorral? Igen, igen: a ki3as3Zony mit gondol? Hallgass, - ki kérdezett? ! /Lesütött szemmel:/ Azt hiszem, akit szeretünk, azért szeretjük hogy a felesége legyünk. Ugy. Hm. - Na, majd teszünk róla. /Félre:/Szökik. Szökik! /Ráripakodik:/Mit állsz itt, hordd el magad, - küldd ide a fogadós lányát! Nem jöhet, kjemássan. Miért ne jöhetne? Most ott kell legyen a konyhában. Fogja a tejet, hogy ki ne fusson! /Emelkedik:/ Hát akkor magam megyek érte. Pajdon: megnézem kjemássan! /Megy; félre:/ Vájjon mit akar tőle? /El jobbra./ /Feláll: /Kedve3 egészségedre. /Gúnyosan:/ Szóval: akit szeretünk, azért szeretjük, hogy a felesége legyünk? /Félre:/Majd én szemmel tartalak. Nyújtózkodik:/No. Hiányzik adélutáni álom; egy kicsit leheveredek. De nem hagyom akisasszonyt egyedül, - nehogy megunja magát. Csak tessék lepihenni. /Félre: / Legalább nyugodtan megszökhetünk. Figyelmeztetlek, hogy ezt a szobát el ne hagyd. Én? Dehogy, - isten ments! 7_._ je

lene

t. /Erzsi jobbról be./ A pincér szólt, hogy nagyságod hivat.