Szigligeti Ede-Emőd Tamás: Liliomfi; Q 20390

~ r f f r *4wt liíiJ Xi. xú Együtt. Jaj be fájlalom Kedves angyalom, Hogy igy kell neked Búcsút mondanom! Ha nem látsz se baj, Jaj csak meg ne csalj í Akad rózsa minden ágon, Leveles a gally! Aindakettó' eltávozott, a zene elenyészi

k. A zár kattan, nyilik a vála

sz aj tó, Szilvái jön be, nyomában Szellemfi, kezében az irással./ Szellemfi. Tudja mit: adjon még tiz pengőt és azt is odairom, hogy házas vagyok. Szilvái. írja oda, itt a tiz pengő! Szellemfi. /ír./ Szilvái. Remélem, ez használni fog. /Átves

zi az irást./És rögtön utazik, /ránéz:/ - de nem Várad felé! Szellemfi. /Kicsinylőn:/ Várad felé? Egyenesen Milánóba; éppen most kaptam I — meghívást a Scálától, néhány vendégestére! Szilvái. /Álmélkodva:/ A Scálától?! Az olasz operához?! Szellemfi. A kórusba, statisztának. Csak egy szó és nincs tovább! /Kókler i meghajlással:/ ÁsszoIgája! Szilvái. Volt szerencsém. /Indu

l kifelé, ki

ál

tva

:/Mariska!.. .Mariska! /El a hátsójárabon./ Liliomfi. /Be a válaszajtón; Szellemfihez, sietséggel:/Mi van? A ruhatárammal? Málhába raktad? ! . Szellemfi. /Egy zsebkendőbe kötött kis bátyút mutat, fal,.._hóna_alá.;C3apj a:/ Itt a ruhatár. A hónom alatt. És itt az útiköltség! /Mutatja a pénzt./ Liliomfi. /Ámulva

: / Micsodaa...? ! Szellemfi. A nagybátyja adta. Mert lemondtam a lányról. Liliomfi. Tehát nekem! Szellemfi. Magának? Magáról szó se volt. Liliomfi. De mint Liliomfi kaptad! Nem te mondtál le, hanem én! Szellemfi. /Kegy át ajrásik szobába: / De énnekem adta! Liliomfi. /Megy utána:/ Akkor se neked: mind a kettőnknek ! /El mindaket m./