Szigligeti Ede-Emőd Tamás: Liliomfi; Q 20390

HösB Szellemfi. Szilvái. Szellemfi. Szilvái. Szellemfi. Szilvái. Szellemfi. Szilvái. Szellemfi. Szilvái. Szellemfi. Szilvái. Szellemfi. Szilvái. Szellemfi. Szilvái, Szellemfi. Szilvái. Szellemfi. Szilvái. Szellemfi. Együtt. Ergó. És akkor lemond Mariskáról? Le én, ha belehalok is. - Isten vele, fakilincs! És - Írásban? Akár nyomtatásban. Üljön le és irja! Előbb a pénz, aztán az irás. De - Csak egy szó és nincs tovább. /Zsugorogva:/ Pénz? most? - Majd. Majd utólag átadom. Majd?? Jó, - viszem Mariskát. Majd utólag én is átadom. /Indul:/ Alászolgája! Kérem, kérem - /székre nyomj a./Micsoda ember! /Sóhajtva pénzt ad. - - Zene

./ Ar:/Bácskai Mari kisasszonynak... /Tovább, az éneket pauzázva:/ ! /Diktálva:/ Refr. I. Alulírott kijelentem, Hogy eszembe sincs... Akisasszonyt nőül venni. Ágyé, fakilincs..! Tisztelt nagysád, isten vele... Remélem, hogy nem hal bele. Kútágasra szállt a veréb: Menjen férjhez minél elébb! Jaj be fájlalom Kedve3 angyalom, Kogy igy kell neked Búcsút mondanom! Hanem látsz se baj... Csak bele ne halj... •Akad rózsa minden ágon, Leveles a gally! /Szellemfi a levelet leporozza, összehajtogatja. Közben a szin elforog, teljes egészében Camilla szobáját mutatja, elől az ablakkal, Az áthidaló zene szól tovább./