Szigligeti Ede-Emőd Tamás: Liliomfi; Q 20390

'S3 U ÍJ •• r én átviszem, .iliomfi. Két zsöllyét? [zellemfi. Úgysincs gßzsi, legalább vegye ki jegyben. iliomfi. Az idea nem rossz; de át majd csak magam viszem. Na: siess, repülj ! zellemfi. /

Megy, megáll

:/ Hopp. Nem lenne jobb, ha csak egy zsöllyét hoznék? dliomfi. Miért egyet? Hiszen a mámi is vele van. zellemfi. Éppen azért. Akislányt ültessük a zsőllyére, a mámi meg üljön a süllyesztőre! /Elrohan. Ugyanakkor, egész lassan, mozgásba jön a forgószinpad./ 3, jelene

t. /Liliomfi szin

é szi lendülettel a vál a.szaj tóhoz lép, li rai hé vvel" kezd "Rómeó

"-bél deklamálni^- az jajtóhoz. A forgószínpad lassan hozza a másik szobát, a válaszfal az ajtóval középre kerül, mindakét szoba a szinen_ van.CaniLla túlfelől közeledik az ajtóhoz; megáll, fi

gye

l, olvadozik./ /ft • Liliomfi. Tűnj föl szép nap, Júliai bájos angyal, Mondj Rómeódnak, nézz iám kegyesen! Mert úgy jelensz meg, oly dicsőn előttem, Mint a kékszínű mennybolt valamely Szárnyas küldöttje, ámuló halandók Fehérlőn égre fordított szemének! /Elhallgat, füle

l./ Camilla. Milyen bátortalan; pedig szeret, bizonyosan szeret: a színpadról mindig rám nézett... Liliomfi. Hogy adjam tudtára, hogy szeretem? A színpadról gyakran néztem rá, de ő mindig lesüti szemét; persze, mert a sárkány is ott-ült ellette. .. Camilla. Vájjon itt van még?.. .

/Körül-les

:/ Most nem lát senki sem. /<' ::'l lép./ Liliomfi. Vájjon ő van itt? .. .

/Közel lé

p:/Megnézem. /

Mindak

e

t

ten egyszerre teszik szemeiket a kulcslyukhoz./ Camilla. Ah! Itthon van - átnéz! /Elugrik./ Liliomfi. Fekete szem - ő az! - Átnéz - ő az! - Diadal! n ' Ó Júlia! ő az - az én szerelmem! 1 1" +'' Ó, hogyha tudná, hogy az ő nekem!