Szigligeti Ede-Emőd Tamás: Liliomfi; Q 20390

~ cbl&i ynr a«, iixs nn — O ~ "-í •V "V T1 Dűl -t öle, a. ",3, •p- öl ' - orf 32 Jffl Tudós professzor úr! /C

selédnép közben, rendezés szerint, el. - Szilvái be, fekete ruhában, kalapjáról lecsüngő gyász száll aggal. Merev méltósággal jön; Csmillát megpillantva, levett kalappal

:/ Szilvái. Nemdebár, e ház umőjét Üdvözöl löm önbe? Camilla. Végre, csakhogy szemtől-szembe Tisztelem körömbe! Szilvái. /Prózában, szertartásos meghajlással

:/Becses nevem Szilvái Tódor. Camilla. /Prózában, ódivatú p

ukkedlivei:/ S név előtt mindenki hódol. Szilvái. Mély tisztelettel Teszem kisasszony A gráciát s a reverenciát. Camilla. /Tragikus zöngével

:/ Uram, mit látok? Kit gyászol ah ön? ! Szilvái. Szegény jó nőmet: Emerenciát. Camilla. /Prózában

: / Óh! És engem erről nem is értesített? ! Szilvái. /Prózában

:/ Személyesen akartam meglepni az örömhirrel. /Gy

ászosa

n: / Caí> v.I .'.}' ÍÁ - ftfr tads.* li Meghalt feleségem, Sajnos: csak nemrégen. Nyugodni tért ő le, Én is nyugszom tőle. Camilla. /Szem játékkal

:/ Bár e hir lesújtó, Lesz, ki vigaszt nyújt ó! Érett férfi célt ér Nálunk, ifjú nőknél... Szilvái. Duflán kapott deszkát, Csakhogy: "requiescat"! Kő van rajta, jáspis, Nem kél föl az áspis! /Egy

szerű kis zenei lezárás után tovább pró

zá

ban:/ Camilla. így hát többé nem kell titkolóznunk? Szilvái. Nem. /Kis sóhajja

l:/ Szegény Bnerenciám, ő már nem tér vissza. (Camilla. Biztos?