Rejtő Jenő: Szerencsés utat; Q 20265

- 1!> a rendellenséget! /igazgat tárgyakat/ Boros, Boros, mikor fog maga megkomolyodni? Sorost Tanár ur, meggyőződdsem szerint máris olyan komoly vagyok, mint egy váratlanul fellépő szövödraény. Károlyit Ezerszer megmondtam, hogy magát kötelezi a neve. Boros Andor, a maga néhai édesapja, egyik legkitűnőbb tudósa volt az országitok. Ebben az epetben az alma kiesé messze esett a fájától /végignézi/ ée ugylátszik a fejére. Pedig itt áll ez a szobor. A szorgalom és a tudás mintaképe, valahányszor ránéz, h&sonlitsa össze magát Koch tanárral ée jusson eszébe, hogy a fegyelem, a pedantéria, a pontosság és a rend az, ami né 1 kii az ember csak fél ember! /el háttár I-en/ Borost /járkál, időnkánt a szoborra néz és ez megismétlődik vagy kétszer, végül a spanyolfalat a szobor elé huzza/ Bodonyit /a szobájából jön, felöltőben, kezében kalap, jókedvű ősz ember/ Tamás a szobájában van? Borost Host jött ki a tanár ur. Azt hiszem, csak ide a laboratóriumba ment át egy percre. Bodonyit Bem tetszik nekem ez az ember. Ideges, agyondolgozza magát, nem mondta magának, hol akarja eltölteni a szabadságát? Borost Kiköltözik & Szigetre és befejezi a tanulmányát. Bodonyit :n nem értem! Mintha a világon semmi sem érdekelné, csak a tudomány. Borost Ítéltóságodnak kellene rávenni őt, hogy változtasson az életmódján. Bodonyit Majd beszélek a fejével. Károlyit /bejön/ Már buoeuzol? Bodonyit Igen. Te még nem kezdted meg a szabadságodat? Károlyit Délután itt kell maradnom, mert Szabó tanár osak holnap veszi át a helyemet. Hová utazol? Bodonyit Még nem döntöttem, érdekelne, hogy te hová mész. Ugyanié elhatároztam, ha hogyha csak lehet együtt töltjük a szabadságunkat. Vigyázni akarok rád, mert hallom, hogy agyondolgozod magad. Károlyit /Borosra néz, aki elhúzódik/ Na megálljon! /emeltebben/ Megálljon, maga sípion!...Maga hálátlan.•• Borost /neneküléeezerüen megkerülte az asztalt/ Nem bánom! öljön meg tanár urt de kimondomt nem megy tovább, arait az egészségével csinál.