Szomory Dezső: Botrány az Ingeborg hangversenyen; Q 20194

nagyszer« illusztris anyaság min/len föltételét s ha nem is az Ingeborg anyja ágy és törvény szerint, de minden ragyogó tulajdonsága megvan ahhoz, hogy bátran az lehetne, gondolja meg, az lehetne Óit az Ingeborgé ! A nagy Napolemn mamája lehetne ! Gondolja meg, ha száz meg száz nő között e hangversenyteremben éppen önre esett a választása, micsoda rejtélyes ösztönök sugallhatt'k, micsoda titkos vonzalom bűvölhette .el, hogy miképp Sigried az erdei madár után, csupán ön ufán lövelje a fölismerés nagy tekintetét ! Ragyogó mifvészképzelete, ha .önben látta az ideális anyát, dallamos lelke ezernyi elrezgése ha önért zúgott föl epedve, mint egy. orgotia, belesövit a szél: gondolja meg, micsoda valóságot nyújtott neki királynőd Micsoda szobrot, micsoda nőt az álmai elébe, micsoda hermelint tündöklő vállain, mi csoda varázslatot a szemében, micsoda'koronát a fején Oh, ne vegye el az illúziót, könyörgök, ne vegye el ! Breitmayerné: /szédülve és hallgatva, kiegyenesedve - már királynő/ Uram... Piri: /na

gyon feldúltan mage is.

/ Ke vegye el az illúzióit kedves mama, ne vegye el... Breitmayerné: /ingadozón

/ Oh, Istenem... bolondok vagytok... Révész: -v /na - buzdítással

/ Egy kis óindulat asszonyom! Hát nem szép ez igy ? Nem hizelgő ? ... Breitmayerné: Oh istenem, igen...igy interpretálva nem mondom... Nagyon hizelgő, igen... .