Szomory Dezső: Botrány az Ingeborg hangversenyen; Q 20194

- 13 Piri: /árt

atIonul

/ Kérdezzük mer a papát, talán ő emlékszik... í , * • ' / Révész: Nem rossz idea... hol ven a oaoa ? Piri: Lent vár a kávéházban kérem... Révész: Rögtön felhívom . /merindul/ Breitmav-erné:

/feláll

/ No de,elég, kérem, elég! Most már elég lei gyen, elég. „ \ • En Breitmayer Xárolyné vagyok,

Breitmayer Károly épitési vállalkozó és udvari tanácsos felesége. Ha véletlenül •nem Ingeborgról van szó, aki egy zseniális pianist, s amint most megtudtam, egy, közveszélyes őrült is s ha főleg nem Piri leányomra lennék tekintettel, aki imádja ezt az Ingeborgát a szónak művészeti értelmében, talán más húrokat pengetnék, hogy zeneileg fejezzem ki magamJ így megelégszem azzal, hogy azt mondjam: qui pro go ! És ajánlom magam! /u mir me^incul a 1 'nyát magával vonja/ Révész: /aki kóbsoghaaRetter hallgatta Breitne.yera.0t s közben • bepillant ott az ajtón a .zongora mögött s mos

t—nagy lendülettel vlsszaétrt / Oh, ne menjen el, méltóságos asszonyom - bocsásson meg, hogy eddig nagyságosnak szólitottam - Az Isten áldja meg, ne menj emel».. Ingeborg zokog odabenh, az örömtől zokog és a boldogságtól, hogy ismét anyja van ! És fésülködik és inget is váltott és összes rendjeleit fölt űzte magára s ugy készült, erre a viszontlátásra... ugy készül, mint egy hü gyermek, mint egy hü fiu...! Hát mit mondjak neki, mit mondjak neki?!... „asa,.:-A»»-• • ^ ,ir T

1]'-i'. . 1