Arany János: A Jóka ördöge. Pórrege /1851./; Q 19938

- 8 Ott sem volt azonban kedvesétől nyugta, Mig fel nem ocsúdott, addig tépte, rúgta. Akkor a hüvelykét csipőire tévén, Ily beszéd csörömpölt a hatalmas gégén: "Hát a ki mondta is! hát, a ki adta is! Hát ilyen amollyan! erre is, arra is! Ki parancsol itt, he? ki az úr a háznál? Még t e igy kötődnél? még te igy komáznál? Most köszönje meg kend, hogy csak ennyit kapott, S tisztuljon, ne nézze hiába a napot: Ott az én kenderem: fel kell nyőni már ma; Egy ... kettő! - az ételt kiviszem, csak várja.

и III. Megtörölte arczát az inge ujjával És ballagott Oóka mardosó bujával. Ballagott a kertbe, onnan a mezőre. Onnan a pusztára, ott a kenderföldre. Tetszős munka volt a kendernyövés néki, *Ugy képzelte, hogy a Ouczi haját tépi. Bár a haja volna! bár a nyelve volna! /