Arany János: A Jóka ördöge. Pórrege /1851./; Q 19938

- 24 Dóka is megkapta jótéte jutalmát; Od'adá a szomszéd fele-birodalmát, S mingyárt a hűvösben ki is mentek reggel, Kijegyzék a határt hosszába, czövekkel. Aztán a határra dombokat emelnek, Fájdalmára néhány bámész sühedernek. Kiket a hely színén, a halomnak ormán. Lefogtak erővel, kényszerítés formán, S hogy eszökbe jusson szakállas vén korig. Az emlékezetet hátuljokra verik. VII. Hát szegény Duditról mit beszél az írás? Ottan zöldült-e ki, valamint a csírás. Vagy pedig valami jószívű keresztyén Kivoná a kútból, kötelet eresztvén? Nem hallottam erről semmit is pletykában. Hiába kerestem régi krónikákban; Maga Dóka /pedig jobban állt bőrébe'/ A fejét utána nem igen töré be. Nem is nagyon törte, nem is verte falba: Híre sem hallatszott a király-udvarba'. /