Arany János: A Jóka ördöge. Pórrege /1851./; Q 19938

- 15 Mert csak e g y s z e r adom magam a kezedbe. Ródd a füled mellé, s vedd jól az eszedbe. • Dóka ezt magának nem mondatta kétszer. Hanem az ördögöt felvoná két kézzel. És, hogy az alkuban ne essék galiba. Áldomásra mentek, egy rossz gugyoriba. Ott, kupecz módjára, mintha venne marhát. Dói megverte Dóka ördög bácsi markát. Végre a sok lőre az inába szállott S felb u к é к , mikor az egyességök állott . V. Ura lett azonban szavának az ördög. Tövises szekerén sebesen elgörgött. Meg sem állt, a meddig, egy bolha képébe', A királyleánynak be nem bútt fülébe. Legott a leányzó kapdos a füléhez. Viszkető fájdalmat, kolompolást érez. Ágyából kiugrik, tánczol, fut, kiabál. És kaczag ha viszket, és sikoltoz ha fáj. Szalad a tornáczra, szalad az udvarra; Udvaron fel s alá, erre meg amarra; /