Csiky Gergely: A jó Fülöp; Q 19808

94 lomba kerülhet. (Fülöpöt fenyegetve.) Ezt is neked köszönhetem ! (Elsiet jobbra.) Fülöp. (Utána kiált.) Szerezz útközben egy szamarat, nehogy hazugságban maradjunk. (Nevetve megfordul.) Ezt ugyan szépen megszalasztottam ... Mi ez, Matild, te sirsz? Légy nyugodt, itt van ugyan Adél, de a méreg, vitriol és válóper csak hazugság volt, hogy Ottót megugraszszam,mert már tolakodó kezdett lenni... Látod, látod, mindig mondtam. — Matild (felugrik, egyik lábával épen a földön fekvő váltóra lépve. Indulatosan. ) Hallgass ! mindennek te vagy az oka ? Menj előlem ! Soha se lássalak többé. I TIZENNYOLCZADIK JELENET. GÓTH. MATILD. FÜLÖP. Ctóth (lassan, méltósággal jő; kezével némán eltávolitja egymástól Matildot és Fülöpöt s közéjük áll.) Tudtam, hogy együtt talállak, nem hiába leskelődtem e kigyóra. Most már csak nem fogjátok tagadni bűnös üzelmeiteket. (Fülöpre ordit.) Te mormon ! Matild. Papa, hallgasson meg ! Fülöp. Esküszöm, bácsi, ártatlanok vagyunk. Góth. Minden bácsizásnak vége szakadt köztünk. Ezentúl a hideg udvariasság szinvonalára helyezkedünk egymás iránt. Fogja be hát a száját Hernádi ur, mig éri beszélek. Nem vetem szemére jótéteményeimet, mert azt egy gentry soha sem cselekszi; csak arra emlékeztetem, hogy én mindig pártfogoltam önt,