Csiky Gergely: A jó Fülöp; Q 19808

I I ÖTÖDIK JELENET. BÉLA. MATILD. Matild. Mit jelent ez, Béla? Nincs elég időd négyszem közt beszélni velem, bogy csaknem elkergeted mellőlem társaságomat ? Béla. Amit én mondani akarok, az nem tűr halasztást. Elég gyáva voltam, hogy mostanáig is vártam. Ez az élet, melyet te folytatsz, tovább nem tarthat igy..."Ne szólj közbe; tudom, mit akarsz mondani . . . Hosv én kivántam. én vettelek rá . . . No CJ o jó, megvallom hibámat, bűnbánólag elismerem, hogy esztelenül cselekedtem. Abból, amivé téged tettelek, mint tükörből látom, mily léha, felületes, hitvány ember voltam én . . . Matild. Szép önvallomás. / Béla. Es mily együgyű, hogy téged, nőmet is, ilyenné akartalak tenni. Ki nem mondhatom, menynyire megvetem magamat, mennyire érzem a szánandó és nevetséges szerepet, melyre magamat oldalad mellett kárhoztattam. De még van bennem annyi férfiasság, hogy ha beláttam helyzetem tarthatatlanságát, segiteni is akarok rajta. Matild. Kezdesz kiváncsivá tenni. Béla. Atváddal már beszéltem s ő mindenben o helyesli tervemet. Az eddigi apanage helyett átadja nekünk krassói birtokát, hol önállóan fogok gazdálkodni . . . Matild. Mi jut eszedbe? Eltemetni magadat