Csiky Gergely: A jó Fülöp; Q 19808

10 Fülöp. Nem... nem ... A lóvasúti állomástól egész idáig szaladtam egy húzómban ... Megjött már ? Béla. Kicsoda ? Fülöp (körülnéz.) Hála az égnek ! megelőztem ... (Fölveszi Góth kalapját s hátulról ennek fejére teszi.) Góth. Beszélj már, ki az? Fülöp. Várdai Ottó. Góth. Az államtitkár? Béla. Ottó barátom? Fülöp. Ugy van, Várdai Ottó. (Matild felé megy, hangsulylyal.) Várdai Ottó. Matild (nyugodtan, mosolyogva.) Hallottam. Góth (ledobja fejéről a kalapot.) Hogy került megint a fejemre ez a nehéz kalap ? Ottil. Honnan tudod, hogy hozzánk készül ? Fülöp (mély hangon, mintha valami kísértetes történetet beszélne el.) A Kristóf-téren találkoztam vele. Tegnap érkezett haza hosszabb külföldi tanulmányútjáról. Mondtam neki, hogy mindnyájan idekinn nyaralunk Góth bácsi villájában. »Ah! kiálta ő — a fia/ tal házaspár is ott van?« En zavarba jöttem, zavarom árulóm lőn. »Nagyon jó! kiálta ő — Béla gyermekkori barátom, nem várom be- a feszes bemutató látogatást s még ma délután kirándulok hozzájuk nőmmel.« (Fölveszi Góth kalapját és fejére teszi.) Az égre ! mért nem vigyáz ? Még napszúrást kap ! Gótll (a színfalak közé dobja kalapját.) Hagyj nekem békét!... Gvorsan. gvorsan ! ezt a látogatást O 7 O o <~J illő készülettel kell fogadnunk. . . Várdai Ottó nagy