Csiky Gergely: A jó Fülöp; Q 19808

Ottil. Kedvesem, a valódi nagyvilági nő nem szokott férjével társaságban csókolózni, kivált fiatal leány jelenlétében. Klára. Oh kérem, ne tessék velem törődni. Vannak már elméleti ismereteim a házasságról. Matild. Miért ne mutathatná az asszony szerelmét társaságban is ? Ugy-e Bélám ? (Ölébe ül.) Vagy talán terhedre van ez neked ? Béla (fészkelődve.) Azt épen nem mondhatnám sőt ellenkezőleg.... de Ottilnak igaza van. Ez örökös bálványozás, csókolózás, nyalakodás — ej! ne szoritsd ugv a torkomat — nagyon nyárspolgárias. Gótli (előre jő.) Nyárspolgárias ? Ki viseli magát az én villámban nyárspolgáriasan ? (leteszi fejéről a kalapot.) Klára. Semmi baj, papa, csak Bélának nem tetszik, hogy ölébe ült a felesége. Góth. Hát akkor mit ül ott? Eredj mindjárt a . helyedre és ne alkalmatlankodjál az uradnak. (Matild helyére megy, megtörölve szemét.) Most meg már ' sirsz ? Ez az asszony sehogy sem tud civilizálódni! Kérdezd meg csak az uradat, illik-e sirni egy gentry- '# asszonynak ? Matild. Hogyne sirnék, papa, mikor látom, hogy | semmiben sem tudom kedvét találni Bélámnak ? Béla. Édes kicsikém, azt én nem mondom. De - I megvallom, szeretném, ha valamivel több nagyravágvás volna benned. Góth. Hallod? Nagyravágyónak kell lenned. Ez