Csiky Gergely: A jó Fülöp; Q 19808

Matild (ingerülten.) Oh bocsánat, én nem akarom zavarba hozni férjemet s hogy megkíméljem a kellemetlen összehasonlítástól, inkább szobámba zárkózom. (Indul.) / Béla (megfogja kezét.) Edes kicsikém, ne fogd fel olyan érzékenyen a dolgot. Hiszen alig félórája magad is elismerted, hogy szükséged van egy kis változásra, s megígérted, hogy igyekezni fogsz igazi nagyvilági nő lenni. Matild (duzzogva.) Igen, mert akkor még nem állítottál elém oly mintát, mint — ez az Adél. Béla. Pedig bizony alig ajánlhatnék jobb mintát. Várdainé finom, kedves, szellemes ; modora megnyerő, izlése hangadó a jó társaságban; akárhol van, ő a központ, neki hódol mindenki. Es látod az eredményt? Eérjét emelte, divatba hozta, s Ottó, bár alig néhány évvel idősebb nálam, már is elérte a, legmagasabb állások egyikét. Matild. Természetesen, annak is én vagyok oka, hogy belőled semmi sem lett. Béla. Kedvesem, ha te ily hangon kezded, soha sem fogjuk megérteni egymást. Matild. Minek gyötrőd hát lelkemet ezzel az Adéllal ? Adél, mindig csak Adél! Már a nevelőin-) tézetben ő volt mindenkinek szemefénye, s mind nyájunkat elnyomott, megsemmisített úgynevezet" ragyogásával. A főnöknő csak őt hivta meg külö uzsonnára, a hittanár neki adta a legszebb szentképeket, mindenki csak őt dicsérte, őt bámulta, őt