Móricz Zsigmond: Sári bíró; Q 19637

Manci : Jóska: Manci : Jóska: Manci \y Jóska : Manci: Jóska: Manci: Jóska : Manci : Jóska : Manci: Jócska Manci: Jóska: Manci: Jóska: Manci : Jóska : Manc i: Jóska : gatyám korcába egy szál hajat tanéltam belevarrva, azótátul óta rád se tudok gondolni. Annak is te vagy a szerzője. Az a szál haj nagyon hajaz a te kóchajafl* hoz. Az a vin boszorkány nagyanyád komendálta neked biztosan. Tik akartatok avval megkötni. De rajtam nem fog az öreganyád praktikája. Visszájára sült el. / a tenyeréből fölemeli égő arcát / Mondtam én nagyanyámnak előre. / könnyelműen / Nem fog mán a babonaság. Kiment a divathul. Alighanem ... Különben hogy vagy hé ? / kezet nyújt / / nevet / Köszönöm, maradhatós

an. Hát te ? Én is megvagyok. / csönd / De nincs hideg. Nincs. Jó gyenge üdo van. / csönd / / fojtva nevet / Mán mennyek ? Felőlem maradhacc. / csönd / / a favágásra int / Szaporátlan munka. Ráir. / csönd / Jóska. Né. Isten álgyon. Tiged is. / Manci tovább ül. / / csönd / Te. No. Szójj mán valamit. Szalaggy csak, hidd át ide Lizit. / felugrik / Lizit ? Áztat. Szaladok. / kimegy a kert felé s visszajön / Minek ? Csak. Szertném látni. • u.