Móricz Zsigmond: Sári bíró; Q 19637

- 14 megcsipi az arcát / Csak ép azt nem tudjuk, ideád-eapád ... Bizony, idesan^ám, maguk mán öregecskék, jó vón egy kis gazdaasszony a házhoz. Jó bizony, oszt ez az én gyerekem mind olyan istenadta, mind maga me'gy el más kocsisának, ahelyett, hogy nekem hozna egy kis segitséget. / Terkára mutat , Ez is elvitt egyet ... na még az utolsó is,itthágy, meg kell őszülni ... / Lizit félkarral ölelgeti / Elgyünnél-e hozzám, menyemnek ... te csitri te ... / ártatlanul, lesütött fejjel / Akkor ki'főzne ides apámnak ! Gazdasszony ! ... Nem ismeri ükigyelmét keresztanyám, nagyon bakafántos. Nem eszi az meg másnak a fóztyit. Hát elgyün ü is ide, kosztosnak ! üaj de szeretlek te Jány te, bizony, ha a magamé volnál, nem szeretnélek igy. De hát még az a bolond fiu .../Folyton ölelgeti, tapogatja, magához szőritja / Az megháborodna utádad ... / hálásan felnéz a birónéra / Ó, keresztanyám ... Pedig hogy bomlik utána az égisz falu jánynipe. Osztán mégis te kellesz neki, ma is mondta, gogy ides anyám, az a Manci mán megöl : ma is haját leltem belevarrva a gatyám korcába. Annak varrhat ! Az igaz szereteten nem fog boszorkány nagyanyja varázsolása ... Igen, mer nem kell se testinek, se lelkinek ... Nem bizony, az ojan, hogyha meg nem kapja, akit ü szeret, kútba ugrik vagy világgá megy ...