Csiky Gergely: Kaviár; Q 19409

68 Olli» ttau'iskas UUi János* Tivadar* János* Tivadar* Cili* Tivadar* Cili* Tivadar* CiH* Kikérem magánnak! Én nem va yok asszonyság, hanem nagysád! áondja meg ennek ® nagy3ádnak, hogy én nem vagyok se aáaodi , de bajóakisasszony, és nein tudom, mit akar velem? Saa hajóskis asszony? Hát akkor mit keres éjnek éjszakáján e^ férfi szállodád szobájában? Az mindjárt kiderül. Cili nagysád, 1 gyen nyugodt, férje megszól ött a bajóról, éppen most taIn 1 közt so a Barlanghy kisasszonyokkal, nog a kapitánnyal, őt keresik! /félre/ Végem van! Azt mondják, hogy megmérgezett Org; matrózt! /i ienelkodik a ruhák közül, kiáltva/ Hazugság! Szidjatok akárhogy, de azt ne merjétek mondani, hos? orvosság helyett mérget adtam. JSet nem tűrhetem! / lassan feléje megy/ Ah* Itt vagy, jómadár! /indulatosan/ Fogadd végbuosumatl Itt vagyok! üss pofon, tépd meg a hajamat, kapard ki a szenemet, megérdemlem! Aki or azért sem! Tessék megházasodni! Legalább egy pofont kérek. Olyan csattanósat, amilyent az előbb Maszlaginak adtál. Kéx'lek, édes Cili-dilikém... Megtiltom, hogy Cili-Bilikéjének nevezzen! Teásé к aejbázasoúnii Majd én is vigasztalni fogom