Szigligeti Ede: II. Rákóczi Ferenc fogsága; Q19397

t - 38 ­ezen te aoa vogy oka ... Rákóczii Hibáimat akarod telszámlálni ? Oh Amália, azok jegy-^ zéke ivekre megy, de ha naponként töri ink belőle, végre tán méltó leszek rád ... ón szorgalmas ta­nítványod leszek. Amália; Legfőbb hibád, te nem szereted hazádat. Rákóczi: Hazámat ? ... Oh isten ... hiszen uexew ninca ha­zám ... csak a szabadnak var, hazája a én ... Amália: xiért hallgatttél el ? Beszólj, óh, beszélj. így még nem hallottalak. Rákóczi: kit érdekel téged a hazám ? Amália: ü naptól hazád az enyém is. Rákóczi: 3 tudod-e mért halt meg xnagyatyám a vérpadon ? Tudodóe mi zárta nagybátyámat börtöasirba ? Mi tette bujdosókká szüleimet ? Amália: Tudom, óh, tuiäom. Rkóczi: ügy tudhatod, miért kölcsönöztem magamnak oly ala­kot, mely lelkemtöl idegen. Amália: Tehát ez csak álarc volna ? Rákóczi: Hagyj e falakból menekülnöm a mutass hazámban oly bizt03 menhelyet, hol az ellenség mindenható xeze nem ér utói, vagy szaggasd le a jövő titkos fátyolét, siettesd az időt, hogy röpítse hozzánk a várt esemé­nyeket a látni fogod, hogy midün az önfeláldozás -nem őrültség , nem rettent visaza sem nagyatyám vé­res feje, sem nagybátyám rómarca, látni ..fogod, hogy hislelkü anyámhoz méltó vagyok, ó most hagyj elzár­kóznom sgyaa&amba a őrizd meg vyónóazékedtől is tit­komat ha szeretsz, s mint esküvód, szerelmem bol-

Next

/
Thumbnails
Contents