Szigligeti Ede: II. Rákóczi Ferenc fogsága; Q19397

* - 11 2. kép. 4. jelenet. / kihallgató terem / Knittlius: Hall é» lát engem emineaeiád ? Kolonits: Igen. Knitt.: Hozhatom ? Kolonits: Igen. 5. jelenet. Hlőbbiek, Rákóc zi: tiá kóczis / körültekint, félre / Knitt: Franciacus, te igen naj&y Örömben részesülsz leg• kegyesebb .y ámapád közbenjárása által, édesaányédnak saját kívánságára megengedtetett, hogy férje sorsában osztozzék, ki Törökotwzágban, a hiteteien-k földjén csapláros, de mielőtt végkép elhagyná a keresztények földjét, megengedtetett, hogy meglássad >t, s vehessed anyai áldását. áékóczi: Oh reverende páter ... de vájjon szabad-e vale szólanom ? He,.em igen nagy aggodalmam vau. Knítt.: Kiért, fiam ? Rákóczi; j oly férfiúhoz ment aöül, ki eretnek. Knitt.: De atyád nem az, s ha bűnös is, te ne itéld meg m«rt most iaég fia vagy. Igen, ha egyteor hozét zénk felesküsaol, azontúl nem lesz anyád, azontúl csak mi leszünk rokonaid, testvéreid. Rákóczi: Imádkozni fogok lelkéért. Knitt. t Küldöm őt. / el / Rákóczi: / egydül / Hol van a .ordinal ? kocsija még alant áll ... Ah, közel van , bár nem láthatom. Ok nólk 11 ők sohasem kegyesek. De lesz-e er .3m ?