Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 19149

- 6 /Özvegy/ Crábo r ! Ózvegv; Gábor! Öz veg^í rajtélyét. Annyi titok van magában. Néha a szerelem legvehemensebb rohamában hirtelen olyánná válik a karomban, mint egy darab fa. Kihűl. Kihuny, A szeméből kilobban minden láng. A feie ugy pihen a párnán, mint egy halotté.... Mind.ja, mire gondol olyankor? A legzüllöttebb alkoholistának is vannak világos Pillanatai, drága Evelin, mikor a pálinka mellett ráeszmél arra, hogy mit csinál. Szemtelen! Utálom! Gyűlölöm! Vigyázzon. Ne feszitse meg thlságosan a hurt. Elszakadhat. Figyelmeztetem, hogy nagyon veszedelmes, nagyon impertinens flörtben vagyok benne nvakig. Ha túlságosan elkeserit, komolyan veszem azt a .játékot. Még felrobbantom ezt a mi kis világunkat! Nem kiváncsi, hogy ki evickél a hálómban? Nem. Tudom, hogy nagyon jó dolga lesz annak a halnak, akit maga megfog, Evelin, /szinte csikorgatja a fogát/ Oh! Szét tudnám tépni most!... /hirtelen összeszedi magát, medúza arca mosolyogni kezd, mert jobbról jön a vőlegény és a menyasszony./