Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 19149

- 28 Vőlegény; Nem! Most nincsen senkije. Tudnánk, /snontán/ Elmondanátok. /a férfiak felháborodottan tiltakozó mozdulatára/ Elmondaná ő maga, A parazsat nem lehet strimflibe dugni. Isti; /az ajtó felé megy, türelmetlenül/ Gyerünk kártyázni. Egy óráig tart, mig szétosztjuk a zsetonokat. /el/ Herceg; /a vőlegényhez/ Csak nem kétségbe esni. Hettenetesen jó, ha az embehhe hahagszik egy asszony. /< 1/ lo_

1_j_elenet Vőlegény, majd a szép özvegy Vőlegény; /egyedül marad a. szinén, fütyülni kezd egy bársanzont, majd a gramofonhoz megy, uj lemezt tesz fel. Valami néger táncot. Pillanatig nyugodtan hallgatja a zenét, aztán megmozdul a dereka, a lába. Magában dssiggel a gramofon előtt/