Szigeti József: A vén bakancsos és a fia…; Q 18915

fi imákat mormolnak / Laci: Biztosan valami nyul ugrott ki belőle. Kár volna most zajt csinálni, mikor itt a kincs. Kocsmáros: Jaj, jaj, nyul vagyok ... ártatlan nyul vagyok ... C3ak ne lőjj le. Mihály: No a kor szaporán. Nézd csak fiam, egy láda és egy bogrács ... Tyü, de tele van mind a kettő. Laci: Pénzzel ? Mihály: kziiiig arannyal, ezUsttel. No fiam, elég less ez még a hetvenhetedik unokádnak is. Most már nem kell a kocsmáros lánya, választhatsz feleséget a gróf meg a bárókisasszonyokból is. No, nem is keresek tovább ... a többiért eljöhetünk máskor is. / felveszi a ládát és a bográcsot a indul / Előre, fiam, majd én vi szem. / a bográcsot elejtik / Itt van ni ... kiomx lött. Várj csak, hadd söpröm össze nagyjából ... / kiveszi a zsebéből a három aranyat és a négy tallért, csörgeti a bográcsban, majd elszórja a földre / ni í Jaj, de nehéz alig birom vinni, kinyi hin' eset még nem látott a világ. Fe csalt menj elől, ha valaki szembejön, fütyülj, hogy kiiterülhessem. Iíuzd fél a pisztolyt s ha másképp nea megy, lődd agyon, akárki is legyen. / súgva Lacinak / No, jóccakát kocsmáros ur. De jé volna látni, mit csinál most majd itt őkelme• / el balra / Kocsmáros: / előtántorog / Szakadj ránk, te csillagos cg... Nyilj meg alattam, te átkozott föld ... Omolj össsze, ta

( hazug világ ... Itt van a legboldogtalanabb