Szigeti József: A vén bakancsos és a fia…; Q 18915

- 57 cihoz, sugira / Most fenyegesd ! Laci: Hogy még idejön ? Bár adná az Isten, hogy idejöjjön... Fogadom ... nem megy többé haza. Kocsmáros: , , Frici: / egymásra bámulnak, lehasalnak a földre / Mihály: Csak nem akarod megölni ? r Laci: Be ne;; én, csak találkoztam volna vele egyszer egy alkalmas helyen, ugy keresztül lőném ezzel a aordállyal, mint ahogy lelövöm est az ágat, ni ! / a bokor egyik felső ágát, amely mögött a kocsmáros rejtőzködik, ledurrantja / Kert lia gondolkodni nem is, de lőni megtanítottak a huszároknál. \ Kocsmárost Frici: / felugranak, el akarnak szaladni, de ugy összeütköznek, hogy'leesnek a földre / Mihály: Ugyan ne bántsd fiam... ne add el a lelkedet egy ilyen emberé art. r . Laci: Az ilyen embert nem vétek megölni, apám. IIa nem volt vétek megölni & háborúban, elpusztítani olyanokat,akiket sohasem láttam, miért ne lenne 3sabad est az embert megölni, aki testi-lelki nyomorékká tett. Akkor legalább Ilont is elvehetném feleségül. Kocsmáros: / nyögve / Jaj, a zsiványok. Mihály: Igazad van fiam, Miatta vagy koldus. 5 meg nem enged be a házába. Bárcsak kijönne, én is szijjat hasita * nék a hátából. / meghúzza Laci kabátját, nevet / • Annak a pohos Frici fiának meg levágnánk a balkezit. Legyen az is nyomorék, Frici: / felugrik, ki akar szaladni, de a kocsmáros visszaTiaimr rínr.V