Szigeti József: A vén bakancsos és a fia…; Q 18915

Jön a kocsmáros I Szaladj, fiu ! Laci: Szaladok ! / kiszalad a kertajtdn / 3. Jelenet. Kocsmáros, Pista, Kántor a nagyajtón jönnek, Mihály éppen az ajtónál találkozik velük. Mihály: Szerencsés jónapot, nemzetes uraim I KocsmárossFogadj isten I Mihályi Itt Jártam a kert alatt, gondoltam, betérek egy ae 8zg% borocskára. Kocsná osiJó lesz biz az, csak menjen kigyelmei. / félre / Est az embert ki nem állhatom a naplopó fiával ... / Mihály a nagyajtón elmegy, a kocsmáros és a kántor előve• & zetik Pistát, egyik a jobb, másik a balkezét fogja / Kocsmáros:Csak értelmesei beszélj fiacskám ! Hát a ragyás sziklánál láttad, hogy felvetette magát a kincs ? Pista: Ott ám. Olyan világos lett egyszerre, mintha nappal lett volna. Kántor: Hát aztán milyen szine volt ? Pista: Ilát olyan ... olyan ... kén szine. Az ám ! Kántori / örömmel a kocsmároshoz / Ugye mondtam a kocoaároo urnák, hogy ott kincsnek kell lennife. Kocsmáros:/ megrántja titokban a kántort / Hallgasson itt a gverek előtt ! Megbolondult? / Pistához / Csaló dol fiam,* az nem kincs, hanem biztos valami gonosz ember, alti ott van eltemetve és a lelke éjjelenként feljár kisérteni. Hzer szerencse, hogy elszaladtál, külön^// ben még megnyomorított volna. Kántor: Azám ! Hátra kötötte volna a sarkad !