Szigeti József: A vén bakancsos és a fia…; Q 18915

<r • ' 49 lányát. Atyafiak ! Van-e kigyelmetek között, aki hallotta ? Kind: Igen, igen, itt voltunk. Laci: La tudják kegyelmetek, hogy mit csinált ez az ember ? Apámat eliizte a házából, a legnagyobb nyomorban engedte tengődni, engem koldusnak neves, pedig a fia he lyett ontottam a véremet s ki akar kergetni, mint egy kutyát. Lidi: Pedig irást is adott réla. Ott van most is a ládámban, ég nn odaadom Mihály bácsinak. Kántor: / félrerángatja a lányát / Nem fogod be a szádat ? Takarodj mindjárt haza. ! I.paraszt: Hát kocsmáros, es gyalázatos eljárás. Valóságos istentelenség. II»aar.: Ilyen embert ki kellene kergetni a községből. I. paraszti Agyon kell ütni ... Az ilyen, ember nem érdemel egyebet. / Az emberek öBSze-visaza kiabálnak, egyre jobban közelednek a kocsmároshoz, lökdösni kezdik, botjukat emelgetik, kiabálnak: verjük meg ... üssük agyon ... / Fórisné: Kántor uram ! Innen jó lesz elódalogni.X Különben még mi ia kapunk a verésből. Én meg átszaladok Újfaluba, .legmondom az árendásnak, mi történek itt, hátha még . megkapom a disznót. Kántor: Csak mondja meg neki, legyen nyugodt, majd én elintézem a dolgot. / fennhangon megáll junk ! Hadd szólok én ie, hallgassanak rám ... / súgva a kocsmároshoz / dazén legyen most kend, mert különben ugy megverik, mint a zsákba kötött macskát.