Szigeti József: A vén bakancsos és a fia…; Q 18915

41 Ilon: Lidi: Laci: Lidi: Ilon: Laci: > Lidi: Ilon: - Lacit / Lidi! / Laci: f Ilon: is kopog a lelkiismeret. Ne busulj, átinden rendben lesz. Majd beszélek én vele ... / ü, miért nem tudok meghalni ? A l A* SUaJlL t Arra ráérünk ! Tudod, hogy apám tanácsa nélkül nem tesz semmit, az én öregem meg azt teszi, amit én akarok.• • Majd megmondom neki, hogy a dolgot intézze el. De most legyen jókedved, aiurt különben megharagszom. / kinéz az ablakon / Iíézd csak, idejön egy katona. 4. jelenet. Előbbiek, Laci. f : / huszáröltüzetben, arca barna, bajusza nagyon meg nőtt / Adjon Isten ! Fogadj Isten I Mit kiván kigyelmed ? i / meglátja Ilon szenvedő arcát, megdöbbenve megáll / Hát egy itce bort, aztán rieg, ha egy caék lesz hozzá, azt se bánom, .mert régen volt már benne részem. Látszik, hogy huszár az eszemadta... Bor meg ceék kell neki. / bort tesz elé, anélkül, hogy ránézne / Tessék ! Ejnye, de szomorú kedve van, kinhugom. Olyan bánatos, olyan sápadt. Beteg talán, vagy megcsalta a szerető je ? Meg bizony, mert elköltözött. / csodálkozva / Kiköltözött ? hová ? Oda, ahonnét nem tárnok többé viasza az emberek ... A másvilágra.