Szigeti József: A vén bakancsos és a fia…; Q 18915

- 39 Kocsmáros: / bámulva / Megdermedek. Hons Ha apám elűz a házától, vérző szívvel búcsúzom, de inkább mint napszámos vagy szolgáló keresem meg a kenyere met, minthogy eladjam a lelkem nyugalmát. Kocsmárost / nagy dühhel / Te ... te ... te t Majd megtalálom a módját, hogy kényezeritheoselek, Mihály» / Óvatosan belép az ajtón, mikor meglátja a kocamá rost, vissza akar lépni / Kocsmáros: Tudom, hogy innen fuj a szél ! Bújjon csak be, magfc vén gazember ! Hát maga bujtogatja ezt a drágalátos virágsaálat, / Ilonra mutat / Nem megmondtam kendnek, hogy kerülje el messze a házunkat, mert különben nem állok jót magamért, / egy lépést tesz Mihály felé / Ilon: / felkiált / De édesapám ... Mihály: Hagyja csak, Ilonkám, szentem, most majd én beszélek, / határozottan / Kocsmáros uram, amikor a fiam, természete ellenére kardot kötött, hogy a kend Fxlcije helyett harcba induljon a hazáért és hogy Ilonkát elnyer, heaso, gondoskodott arról, hogy az én életem itt biztosi tva legyen, I aga pedig galádul elkerget a házától. Ha hazajön a fiam, hogy fog kend megállni előtte ?! Kocsmáros: A maga fia sohasem fog hazajönni, én pedig ingyené lőt nem tartok a házamnál« Arra pedig már többször figyelmeztettem, hogy ezt a lányt ne bolonditsá kend és kerülje a házamat, mert legközelebb ráuozitom a ku tyámat. Mihály: 'a kutyáját ? ... Maga ... / fojtott indulattal / ...