Szigeti József: A vén bakancsos és a fia…; Q 18915

- 31 Férisné: Lidi: Ilon: Fórisné: Lidi: Ilon: Lidi: Fórisné: Lidi: hoz, bizonyosan ott mulatnak. Hej, derék egy'ember az ujfalusi árendás. Ládd, galambom, ő már akkor szeretett téged, mielőtt Laci elment katonának. Várt is rád és most, hogy Laci már egy éve halott, ideje volna galambom, ha elfelejtenéd és kedvesebb lennél az árendáshoz. Te Ilon, apámék mostanában nagyon sokat járnak Jjfaluba, azt hiszem, hozzá akarnak adni feleségül» Azt nem akarhatja apám. Ismer engem és tudja, hogy Lacinak tett eskümet megtartom. Ö elvérzett a testvére mért éa értem s most fentről figyeli, hogy hü maradtane hozzá. Nem illik az ilyen beszéd egy szép, fiatal,lányhoz... Laci meghalt és a bánat csak elfonnyaszt ja az arcocoká ját. Ha, megint csak a régi néta. Akármiről beszélünk, te mindig csak Lacira térsz vissza. Olyan sápadt vagy már, mint akit a sirbél vesznek ki, pedig azt sem tudjuk, valóban meghalt-e Laci ? Te még mindig kételkedsz ? Persze I 3enki se látta halva. Osak Leli Jancsi irta, hogy meghalt, de ő sem határozottan, csak ngy gondo lomra. Meghalt az lelkeim, bizonyosan meghalt. Nekem is megjelent álmomban, Szent ihályra virradókor. Csupa vér volt az inge. A szemei meg sárga tűzben lobogtak. 2 Bett is másnap egész nap az esi. >~Í. Ne beszéljen ilyen szörnyűségeket, Fórie nőni. Nem látja, most is hogy megrémült az a 3zegőny lány. *xi