Szigeti József: A vén bakancsos és a fia…; Q 18915

19 / A dal alatt Pdrinné te jön az uccáről, íeketeruhás, kiazik kadt öregasszony, nagy olvasd van a kezében. / Fdrisné: / inig Ilon dalol, kezét c'saz^téve, kicsit gyönyörködve, kicsit gúnyosan nézi a két lányt / No, édes galambjai!», turbékoltok ? Aztán csak igy magatokban ? %ej, amikor én ilyen szép fiatal virágszál voltam, a fel falu legénye járt a nyomomban. Lidi: No iazen, fiatalok vagyunk mi még a legényekhez ... / hamiskásan / Ii még csak dalolgatunk, játszadozunk és a templomba járunk énekelni* főriemé: Köll az ie lányom, köll az is. Le azért a legényekkel is jd néha elcicázni, de iszen hallottam én, hogy a Veres urék házát sem kerülik el a legények. Bej, tudnék én k.oanenüálni valakit, csak hát ne ezólj szám, nem fáj fejem. r';. -V • •. I ^ ' Lidi: Nekem, kedves Fdrís néni, vagy az Ilonkának ? Fdrisné: Az Ilon kisasszonynak, a lelkemnek. -.ondta nékem egy szép, nagybajuszos ember, hogy szeretné leszakitani a Veres ténaurék legszebb rózsaszálét. Lidi: Tán csak nem a jegyző segédjére gondol ? Főriané: Nem én. Arra a göthös, ragyás tintanyalőra ? A szom#saédfaluba vaid, igen mddos ember. Ilon: Hem kell nekem, Poris néni. Kern megyek én soha férjhez ... Pdrisná: Kát mégis igaz lenne V As uccáu beszélték, de rájuk kiabáltam, hogy elhallgassanak, hogy az Ilonka szentemet a Mihály bácsi tekergő Laci fiával kapta a ténsur a lugasban. Le ueg is rakta betyárosan. v# ki