Szigeti József: A vén bakancsos és a fia…; Q 18915

Mihály I / kényesen a kocsmáros elé áll / Hát tudja—e most .már az or, hogy ki vágyók én ? Ha akarom, doktor, ha akarom sirósó, piktor, harangozd,„baromorvoe, nász nagy» halottkém, órás, jövendőmondó, patkolókovács» muzsikus, rigmuscsináló poéta, de mindenekfölött becsű letes magyar. Az ur pedig nem más, mint egy esu.tora • ft fejű, borvirágorru, dufla krétáju, hamislccéjü borkeress telő. Igaz-e, atyafiak ? Mindi Igaz, igaz. Ugy van. Jól mondja ! Mihály: És ha nem tetszik az urnák, hát álljon ki velem egy szál fütykösre, ilyen embernek mindig megfelelek. Gyerünk Laci, gyerünk atyafiak ... Találunk ebben a közságben jßlyan kocsmát, ahol bort mérnek és nem boros vizet. Kocsmáros: Hát csak menjen, majd elintézi magát a szolgabíró, kedves patkányvesztő, rigrmacoináló uram ! Mihály: ügy van ! Rigmuscsináló ! Mr csinálok is egyet az ur • * f ra. / dalolni kezd / íuez.'nek : .ihdly bácsi dala. A korcsmáros ur haragos, dum, ° ' rrffAt**^. Mert az orra borvirégos, dum. 1 amis az itce őnála, , Mégis dufla a krétája, dum,

dum,dum. / A nép a verset énekelve elvonul, kacagás, kiabálás között, a közópajtón el / 11. jelenet. L int

or, Frici, ' ocsmáros. Kocsmáros: Frici, zárd be az ivó ajtaját ! Kekem ilyen vendégek nem kellenek, / Frici el /