Csiky Gergely: Az udvari kalap; Q 18776
PHILIBERT /elégedetten/ Ez már egészen más! Mily szép beszéd! Más, mint én, meg sem érti hirtelen. Látszik, hogy a leányom. Oh miért Nem született fiúnak! Benne tán Elértem volna fényes álmomat... Mig igy...leány...! Eh! menjünk útra hát, S húzzuk tovább a köznapi igát. /Sóhajtva a háttér felé indul/ ÖTÖDIK BE LH NET. Cantarini. Philibert. CANTARINI, Szerencse, hogy talállak, Philibert. PHILIBERT /méltósággal/ Rám nézve is szerencse, Cantarini. CANTARINI, Hozzád indultam, dolgom van veled, PHILIBERT /félre/ .A pátiens még várhat; lesz időm Megtudni, hányszor szédült a feje. /fenn/ Beszélj tehát, kihallgatást adok. CANTARINI. Rövid szóval kimondom: szeretem Leányodat s megkérem a kezét. PHILIBERT. Kérésedet rossz néven wem v«szem. Egészben érdemesnek tartalak Leányom kezére, Cantarini gróf. Név, rang, vagyon nagyjában megfelel Igényeimnek és reményeimnek. De térjünk most a részletekre át. Tudom, hogy szereted lányomat; De azt kérdem, szeretsz-e engem is?
