Csiky Gergely: Az udvari kalap; Q 18776

PHILIBERT. Asssony vagy, a kinek becsvágya nem Terjed túl a gyomor határain: Ebben veled én nem vitatkozom. Hol kalapom? CARINA /keresve/ A kalapod? Hová Tevéd? Ah ! itt van. Ez? PHILIBERT. Ez. Add ide. /Carina Philiberí fejébe teszi kalapját./ LEONA /súgva Carinához/. Megvan? CARINA /súgva,/ Meg. LEONA, Itt van az idő. Siess ! PHILIBERT /felköti kardját./ Fontos, világra szóló tisztemet Végezni, nemde? LEONA. Én csak egyszerű Asszony vagyok, nem is jártam soha A csillagok között, de ide lenn A földön jól megállom a helyem: S azt láttam mindig: nem a hely teszi, Hanem minként felelünk meg neki. Ha a kicsinynek módját megadod. Több, mint ha rosszul végzed a nagyot. Egyforma fontos, a mi emberi, S egyforma érdem, jól betölteni.