Csiky Gergely: Az udvari kalap; Q 18776

2 7 S ne látna egy kalap bélésibe? Mindent tudok! Nem első e levél. Együtt felelsz most valamennyiért. CARINA /félre/. Vendégünk van! PHILIBERT. És te tetted ezt velem, Atyádat, a méltóság mintaképét Odáig aljasitván, hogy silány Szerelmi cselszövény postája legyen. /Kezeibe temeti arczát./ CARINA /lassan Philiberthez megy s karjára t teszi kezét/. Atyám ne szólj igy; bár ha van okod Haragra, vádad súlyosabb hibámnál. Szerelmi cselszövényt vetél szememre. De abban, a mit tettem, esküszöm, A szerelemnek semmi része nincs. PHILIBERT /hirtelen lekapva arczérói kezeit, földerülve./ Hogyan? Nincs benne semmi szerelem? Akkor...De nem, leény vagy... CARINA Esküszöm Üdvösségemre, nem szerelmi csel! PHILIBERT. Akkor hát....Még sem...ily ifjú leány! Hogy gondoltál te másra? CARINA, /hirtelen/ Nem is ón. Hisz én csak egyszerű eszköz valék.