Csiky Gergely: Az udvari kalap; Q 18776

Bátor lovag, légy hős, légy férfiul Hisz nincs önérzetes nemes leány. Ki nem szógyelne férjül ily mulyát. EMÁNUEL. Nincs oly leány, ki engem megszeret. CARINA. Mit értesz te a lányok izlősihez? Várj csak, jutott eszmbe valami. Majd én tanítalak fegyverforgatásra; Értek hozzá s ha lecskót én adol<> Sót állok róla, hogy tanulni fogsz. /Balra szalad s rögtön visszatér két vivőkarddal, melyek gombbal vannak ellátva./ Im itt e két kord, vetíd át egyikét, Fogd a kezedbe , jól figyelj reám, S kövesd hive-n mindenben szavamat. EMÁNUEL. /átveszi a kardot s ügyetlenül tartja kezében/ De nem foglak tréfából megsebezni? CARINA. Eh! nem, his?;, látód, gomb van a hegyén. EMÁNUEL. Oh mert ha drága véred ontanám, Ha látnám cseppjét, csak egyetlen egy Piros szép cseppjét, oh! érzem, tudom: Elájulnék. CARINA /türelmetlenül dobbant lábával./ Vedd már a kardodat! EMÁNUEL. /fölkapja a kardot s két kezével fogva markolat hegyével fölfelé tartja./ Só lesz?