Csiky Gergely: Az udvari kalap; Q 18776

Érzem magamban forrni az erőt, Hogy népek sorsét intézzem, vezessem, S Klio lapjára irjam föl nevem, Te ezt megérted és méltányolod, Légy hát segitségemre, megszerezni Számomra a történeti nevet, S leányom, szivem egyaránt tied. CANTARINI. /ijedten/ Tegye« történetivé nevedet? Mit értesz ezzel? PHILIBERT. Legfőbb óhajom Megmenteni veszélytől a hazát. CANTARTINI. Veszélytől? A hazát? /félre./ Mit akar ez? PHILIBERT. A végbukástól a hazát s a trónt. Sötét, ármányos összeesküvés Nyomára jutván s átkos szállait Napfényre hozván, Ily tettet Klio Fényes betűkkel ir tábláira, S a hatalomra nyitva áll az út. CANTARINI, De hol van hát az összeesküvés, A melynek fölfedeznéd szálait? PHILIBERT. Hol? Mindenütt! Kunyhókban, palotákban, Utzán, mezőn, a levegőben is,* Ugy fejtetőre állt minden dolog, Hogy jobbra-balra, de billenni fog. Anyjával a király haragbon él, S nejének öcscsót, Albert herczeget, Mert egykoron az összesküvokkel Szövetkezett, száműzetésbe küldte; Igv a királyi házban megbomolt