Rejtő Jenő: Szabad a vásár; Q 18765

INCI: Ne beszéljünk a tejről! HÖRCSÖG: ügy van. Beszéljünk csak a sajtról. Kérem, ennek kilója... CSÖP1: Ember! Hát magának nincs vére? Válasszon! HÖRCSÖG: Én szívesen választok, de attól függ, miről van szó... INCI: Tegyen a magáévá! HÖRCSÖG: Sajnos, ez nehezen fog menni, ugyanis, nekem a legritkább esetekben sikerül csak a családalapítás. Tudniillik, én... CSÖPI: De hiszen maga egy impozáns ember! HÖRCSÖG: Sajnos kérem az vagyok... egy impo... hogy tetszett ezt mondani? CSÖPI: Impozáns. HÖRCSÖG: Igen... az vagyok. Csak nálunk másképp mondják. Nem egészen az, de sajnos, majdnem. Ha nem hallok jazzbandet például, akkor egyáltalán nem tudok izé... SZVETENAYNÉ: Na most jól nézünk ki. INCI: Itt állunk megfürödve. HÖRCSÖG: Hát, ha ezért megfürödtek, elég kár volt. Mondom, lehet, hogy ha kedvem van, esetleg más álláspontra jutok, de ha nincs jazzband, akkor nem tudok rést ütni a női becsületükön. INCI: Nekem van egy kitűnő ötletem, amivel mindent meg tudok oldani. HÖRCSÖG: Megoldani én is tudok. CSÖPI: Az ötlet remek! Már én is tudom! Lesz jazzband. SZVETENAYNÉ: Hát válasszon már! Ne legyen ilyen merev! HÖRCSÖG: Nagysád téved, ha azt mondja, hogy merev vagyok. Hát kérem, én a nagyságával megpróbálhatom (Incire mutat), de nem biztos, hogy jót állok magamért. INCI: Jöjjön! (Hurcolja) HÖRCSÖG: Itt ki kellene írni, hogy harapós nők vannak. (El) CSÖPI: Végem van! Most elcsábította az egyetlen férfit! SZVETENAYNÉ: Hová tette ez a szemét, hogy nem engem választott. POSTÁS: (Nagy bajuszú, magyar ember) Jó napot! Ajánlott levél... CSÖPI: Hah! (Bevonszolja, leakasztja a táskáját) Jöjjön postás úr! (A szomszédból egy jazzband lemez hallatszik) SZVETENAYNÉ: Gyere te szép ember! (Leveszi a sapkáját, alábbiak alatt gombolják a kabátját, lehúzzák, vetkőztetik) POSTÁS: No, de, kérem! ...Bocsánat nagyságák... CSÖPI: Szeretlek, te szép portófőhadnagy! Légy az enyém! POSTÁS: Hát kérem, legyen a légy a magáé, de engem tessék békén hagyni... nem szeretem a vicceket... SZVETENAYNÉ: Ejts meg! Tégy a martalékoddá! POSTÁS: Hagyjon engem a néni... CSÖPI: (Öleli) Hát nem érzel semmit, te szép postás... szeretlek! Imádlak! POSTÁS: Hű, de melegem van... (Megsodorja a bajuszát) Hát annyira szeret engem a nagysága? CSÖPI: Imádlak! SZVETENAYNÉ: Én is imádlak! POSTÁS: Elmenjen maga vén maskara! CSÖPI: Gyere! Gyere postás!... Sürgős! POSTÁS: Akkor ajánlva csináljuk. (El Csöpivel) SZVETENAYNÉ: Most jól nézek ki! Hol egy férfi?! ÜGYVED: (Jön a másik szobából) Hát kérem, határoztak... SZVETENAYNÉ: (Utánozza a lányait) Imádlak, te szép jogász! Csodállak és imádlak! ÜGYVÉD: Szavalni tanul a nagyságos asszony? SZVETENAYNÉ: (Megöleli) Téged akarlak! ÜGYVÉD: De kérlek, ezt nem lehet... mondj le erről Róza. SZVETENAYNÉ: Ide hallgasson, doktor úr! Ha nekem is sikerül egy órán belül megcsalni a férjemet, az örökség egyharmad részét megkapom, tíz százalékot kap belőle, ha megejt! ÜGYVÉD: (Nézi) Az a tíz százalék lehet ötvenezer dollár... SZVETENAYNÉ: (Hévvel) Igen! ezt kapja, ha elcsábít! ÜGYVÉD: (Nézi) Nincs megfizetve... de én egy szegény ember vagyok, jöjjön... bent megcsináljuk. .. SZVETENAYNÉ: A csalást? ÜGYVÉD: Az írást... (Körülnéz) Mondja, nem lehetne valamivel letakarni a fejét?... (Utálattal nézi) SZVETENAYNÉ: Hát annyira utál? ÜGYVÉD: Nagyon! Maga drága! (Elviszi) HÖRCSÖG: (Jön Incivel) Nahát! Ezt nem hittem volna! INCI: (Ridegen) Most vegye a holmiját és menjen. HÖRCSÖG: De drágám! Miért ilyen hideg? Hiszen sikerült... SZÍNHÁZI ÉLET 39