Aszlányi Károly: Péter; Q 18575

4, Etel, Hogyhogy néni? л átanoil Konstantin! Üreghy Konstantin, lovassági tábornok! Jgressy

g A Muki bátyja. Kovács. /теге jtékeave/ Á, igen..a...most már tudom. a...3tanoi.. m báosij tíát azért mondtaraj olyan magas, egyenes 6з a., lábán végig a. , .tábornoki lampassz... Kláraj /nevet/ Ne erőlködj, Pater. Senki se követelheti tőled, hogy ismerd az egész rokonságot. /Иtel felé./ Volt idő, amikor a rokonság se nagyon ismert téged, Demeter. ©s igaz, %ressy. Nem is szólva arról, hogy a rokonság.. .nagyon szapora és néha még én magam is percekig., .hogyismond

jam,gondolkozom. •. Etel. Te minden szavadon percekig gondolkozol. Fgressyi igen. Határozottan, ás a doktor azt mondja, ez ersak azért van, mert nem tudok odafigyelni. Se arra, amit más beszél, se arra, amit én beszélek. Hanem mindig valami egész másra figyeiek. 3eszélgetés közben egyszerre csak...meglátok valamit és... Etel, Igyál... J^ressyj /iszik/ l^gon. /hangja hirtelen felcsattan/ Márpedig énnekem ne magyarázzatokl Azt a rókát ez a jó P^ter ugy eltolta, mint egy közönséges kocavadász!.«. ígressy. Mit kiabál ez? Etel. Istenem, egy kis ital van benne. Vadászaton mindenki iszik. Demeter

: De ezt a rókát már hatodszor hallom«