Aszlányi Károly: Péter; Q 18575

2. Bt el. Bgon. Etel; Щоa, Etel, ВьЬа. Kovács. Viktor. Ко vá<3 3 ; Batoßj amikor még nem azt mondták ránk, hogy Baba kisasszony , meg Sfcon ur, hanem azt raéndták. már megint átjöttek a szomszédból ezek a komisz kis Zalathnay-kölykek - igaz-e, Etelka néném? /nosolyog/ Iga z, /átrészi Viktortői az előbb kért italt/ Ée én üritem poharamat ennek a kedves baráti háznak az egészségére! Éljen az én nagyon kedves Demeter bátyám, a ház ural Mi lesz avval a madeirával? hZ én nagyon aranyos Dönoi bátyán, a ház sógora! És az én kimondhatatlanul bűbájos Etelka néném, ugyio mint a ház sógornője, úgyis mint & mi kis Klárikánk nevelőanyja, d© főleg és elsősorban mint az én örök és felejthetetlen s zerelmen! /nevet, szeretettel/ %on, l^onl Itogy maga milyen nagy majorai /aki közben Klárával tárgyalt/ Nahát, ilyet még nem is hallottam! Hogy a szája? Kihez hasonlít? Gyere, nézd meg. Hát Péter! Álljon odal /к.a italos asztalka mellé vezeti Kovácsot, ő maga visszamegy Kláxáéktoz, közben,/És most nézd! /a pianinó feletti képre mutat,/ Hát nem ugyanaz a száj, ugyanez a homlok? Hisz mintha osak a szegény Iirami néni köpte volna ki! /halkan, izgatottan Viktorhoz/ Ki az az Sœni néni? /bgyanugy/A nagymama! Kisz ugy elmng у ráztam! Дêtségbeesetten/ Mindig elfelejtem! /biég kevesebb meggyőződéssel/Az orra? De hisz az orra szakasztott a Bódi bácsi!