Aszlányi Károly: Péter; Q 18575

22. Igazgatói Or: Igaz gat ó: Altószt: Igazgató: Altiszt: Igazgat ó: Demeter! Klára: Kovács: Demeter: Klára: Kovács: /őszintén/ 0, hát... ehhez igazán csak... gratulálhatok. Ha ti igy fogjátok fel a történteket, méltóságos uram, akkor... nefc»m itt nincs több szavem. Kern is akarnám zavarni a találkozást. M^jd utána fáradjatok be hozzám, hogy elintézzük a formaságokat és... /szuronnyl, bevezeti . ov OEot, aki rabruhában van. Mögöttük az altiszt is bejön. Az őr jelenti/ Igazgató urnák elássan jelentem: az 5794-es rabot előállította { Jól van Fovák. Kimehet, /AZ őr tiszteleg é: elmegy/ /Iréber/ Jelentem alássan, az inas is kereste a rab urat... Rendben van, János. Maga is elmehet. /Altiszt értetlen mozdulatára/ Ki. A folyosóra. Igenis. /Elmegy/ /4őzb«n/ 5n pedig... "hogy megbeszéltük... várlak benneteket, méltóságos uram... odabenn. /ís elmegy a jobb ajtón/ /nagy elhatározással indul az értetlenül bámuló Kováos felé/ Hát... kedves öcsém én... itt vagyok és..'

1 /а к egét szorongatja/ is itt vagyok, az unokahugod.* Péter... kedv®? Péter... /Hirtelen elhatározással megos ókolja/ /pzint» hangtalanul/ Fa de kérem... 3n a nagybátyád vagyok, üreghy Demeter. /Kovács riadt n lén hátra./ Uana öcsém, hát... most már oeak ne okoskodjunk... Abból, hogy mi eljöttünk ide... az unokahugoddal... azt hiszem, megértheted, hogy mi őezintén, tiszta szivből m®g akarunk booeájtnnl neked.,, Is nagyon szeretnénk, ha... te lg megboosátanál nekünk... De... méltóságos uram... én...