Aszlányi Károly: Péter; Q 18575

14. Péter: Megkereshető h írom hónap alatt* Viktor: Havi ezer. Több, mint amennyit egy mérnök keres. ICovéoe: De munkával, kérem, dolgozik érte, irodában... Viktor: ÏÏa 4s On azt hiszi, hogy ott a fogházban ninos iroda ? Ott egy jóvipeiatü.... bennlakó ennyit dolgozhat,amennyi csak b«lefér... Xováoe: i>© az erkölcsi oldala... Viktor: Kendben Van. 'oszéljünk a dolog erkölcsi oldaláról, idenézzen, doktor ur. /í.s '.ovács orra ®lé trtja Péter revolverét/ ^zt a revolvert oeak azzal az Ígérettel tudtam kicsavarni az én szerencsétlen gazdám kezéből, hogy mindent rendbehozok - hát meri On vállalni az erkölcsi felelősséget? Kovács: Síért engem nem lehet felel "eré t«nnl, k*r®m. *-ek®m elvégre semmi közöm... Viktor: De az édesanyjához cs-^k v^n köze ? az anyjához, aki szegény. öreg, beteg 4p e. kit ön ez«r pengőért magaslati gyógyhelyre küldhetne, m®rt ebb«n a ^lllanetben, amint megállapodtunk,átnyújtanánk Un лек ezerötszáz pengő «lőlepetl... ííét él«t Vl-П SZ ön kezében, urem 1 л gazdázaé ép az édesanyjáé - ha már áopen a dolog erkölcsi old-Iáról beszélünk... Kovács: /most már nagyon bizonytalanul/ ás... mondjuk... tegyük fel, hogyha én... esetleg mégis... rászánnám magam... Páter: /mohón/ Akkor... Kováoe: A ffi^sik eze ötszázat mikor kapnám ? Viktor: A kiszab«dulása napján. Kovács: £f ... hol...': páter: Ahol paranoeolja... Az 1 na som majd elvlpzi 0"

rek. Kovács: Oda ? Péter: Ha óh-jtja, akár oda is. Йе most, miután elvileg megegyeztünk... /Kováoe erőtlen, tiltakozó mozdulatára/ Vagy nem