Bornemissza Péter: Elektra; Q 18573

MÁSODIK FELVONÁS, HARMADIK JELENET Clytemnestra, Chrysothemis Ae U, r CLYTEMNESTRA: Immár husz esztendeje, hogy bánat az én szívembe nem esett volt. Nagy kedvemre, nagy gyönyörűségemre éltem. Im ®z éjjel annyira elröttenék álmomba, nem tudok hova lenni, ugyan reszketek ijedtembe; | csak valami veszedelmet ne jelentene, kitül^Isten oltalrnazrUomyovrwa't zon.' Elküldöm Chrysothemisi az atyja koporsójához, az mi szokásunk szerint áldozzon nelcij e.; ITetalam megkönnyebbülök. Chrysothemis VvJ CHRYSOTHEMIS: Hallom, asszonyom. -ÍVaUoA d CLYTEMNESTRA: Jiiszte, édes leányomM

vi vidd el ezeket atyád koporsójához, áldozzál véle, mert én azfelé sem kívánom mentem. / CHRYSOTHEMIS: Hallád-e!{Mit sietsz? Electrát is lásd meg mentedbe,jmit csinál.' Bizon megijedt most anyám. Mely igen elsárgult .\ Egyébkor nem volt neki szokása, hogy szegín atyámnak áldoztatna; de vélem, fúrják most neki \ az fejét. Dm IIÍÍIDU

BI

IQI jü aifogni

?I r yrx j Jaj , M A 0 r ) < <-V X'. Y\ck aíL <iv\ iW+evm Girat c\ k<z4\l££><2Yn Q-i-