Moliere: Scapin furfangjai; Fordította: Hevesi Sándor; Q 17951

33 besározott ruhában, véres arccal s azt mondtam, hogy tolvajokkal találkoztam, akik elvertek e elvették tálra az érát. Hát biz ifjú úr, az érát én dugtam zsebre. Lé andres Ze dugtad zsebre az órámat? Seapint Én, hogy mindig tudjam, hány az óra. Léandres Ah! Ah! Szép dolgokat hallok, igazáxmagyon hűséges szolgám van. Be ez era az, amit kérdeztem. Seapint Ez sem az! Léandres Sem, bitagg! Más dolog az, amit be kell vallanod. Seapint /félre/ Ördögbe is! Léandres Beszélj gyorsan; nem várok. Seapint Nagyságos úr, ez minden, amit elkövettem. Léandres /ütni akar/ Ez minden? Octaves /Léandre elé veti magát/ Hé! Seapint No hát legyen! Emlékezik még arra a varázslóra, aki toportyánféreg képében, fél esztendővel ezelőtt, éjnek évadján jól helybenhagyta, s úgy megszalasztotta, hogy a nagyságos úr futtában egy pincelyukba esett, ahol majd a npakát törte? ILéandret Nos! Seapint Az a toportyánféeg én voltam. Léandres A toportyán féreg te voltál, gazember!